A Sötét Angyalok

A Sötét Angyalok rendházának eredete a múlt ködébe vész. Nem maradtak fent feljegyzések az eredetükről, sem pedig szerepükről a Császár nagy Keresztes Hadjáratában. A Birodalom történelmének számos utalása, mely a Hórusz-Eret- nekség átkozott korszakát taglalja, törlődött. De a legendák megemlékeznek arról, hogy a Sötét Angyalok egyszer meginogtak a Káosz peremén. Ez a szörnyű árulás beszennyezte a rendházat és tetteit, örökre foltot hagyott a Sötét Angyalok becsületén. Ez az ő szégyenük, ez az, ami miatt oly rendületlenül keresik a feloldozást évezredek óta. Ám mára a Sötét Angyalok az egyik legnagyobbá váltak a rendházak között, köszönhetően a nagyra becsült Halálszárny egységeiknek. Csak a legnagyobb hatalmú vezetők tudják a sötét árulás titkát, hogy mi történt tízezer évvel ezelőtt. A titkot, mely a Sötét Angyalokat a végtelen űr szüntelen fürkészésére készteti és a végső összecsapásra, melyben feloldozás vagy kárhozat vár a Rendházra. A Primarchák Ahhoz, hogy a Sötét Angyalokat megérthessük, vissza kell mennünk az időben több mint 10 000 évet. Azokba az időkbe, amikor még nem léteztek űrgárdis- ták, abba az időbe, amikor a Császár megalkotta a Primarchákat, segítvén a nagy Keresztes Hadjáratot, melynek célja: visszahódítani a galaxist az emberi nem számára. A Császár végtelen bölcsességében létrehozta a genetikailag módosított szuperembereket, a Primarchákat. A gének összegyűjtése és finomí- tása, melyeket ezen elit harcosok megalkotásához használtak, évszázadokat vett igénybe. És a Császár legnagyobb erőfeszítése ellenére sem (melynek során pszi-pajzzsal rejtette el munkáját) kerülte el a Káosz Sötét Isteneinek figyelmét. Azoknak azonban nem volt elég erejük ahhoz, hogy elpusztítsák az inkubátor- kapszulákat, melyekben a Primarchák növekedtek, ezért a Káosz Hatalmai egyesítették erőiket, hogy ellopják őket a Császártól, majd szétszórták a  kapszulákat, bennük a még kifejletlen terhükkel szerte a hiperűrben.

A húsz kapszula évtizedekig, évszázadokig sodródott a hiperűrben, mielőtt végleg megpihentek volna egy-egy emberlakta bolygón szerte a galaxisban. A kapszula, mely azt a Primarchát hordoz- ta, akit mi később Lion El'Jonsonként, a Sötét Angyalok alapító atyjaként ismerünk, egy elszi- getelt világon landolt, valahol az Iszonyat Szemének északi peremvidékén - Caliban halálvilágán.

Caliban
A Caliban felszíne kegyetlenebb és kíméletlenebb volt, mint bármely másik bolygóé a galaxisban. A kopár erdőségekben, melyek a bolygó felszínét alkották, számos kreatúra viselte magán a Káosz rontását. De a többit is kíméletlen vadállattá változtatta a szüntelen harc a túlélésért. A Caliban emberi lakossága a kevés erdőtől megtisztított részeken óriási erődökbe és kastélyokba kényszerült. A Viszály Korában a nagy hiperűrviharok ezt a világot is elvágták a Földtől, lakói pedig visszasüllyedtek egyfajta fél-feudális állapotok közé, ahol a lakosság ki volt téve a kis számú katonai elit uralmának.

A Caliban nemessége nyers és erőszakos volt. Kora gyermekkoruktól arra nevelték őket, hogy karddal a kezükben éljenek és haljanak, nagyszerű harcosok voltak, de rendkívül bátrak. Ezek a harcosok egy olyan erőpáncélban harcoltak, mely nagyon hasonlított az első űrgárdisták által használt páncélokra, és a leggyakrabban használt fegyverük is a lánckard és a kézi sorozatvető volt. Számos formáját sajátították még el a fejlett technológiának, de például csatába óriási harci hátasokon lovagoltak.

A nemesség élete állandó harc volt, harc a településeiket fenyegető Káosz-szörnyek szüntelenül áramló hordái ellen. Néhanapján feltűntek különösen erős kreatúrák is, melyek terrorizálni kezd- ték a területen élő lakosságot. Ilyenkor a közösség vezetője expedíciót hirdetett a szörny legyő- zésére, és a nemesség mindenhonnan egybegyűlt, hogy megpróbálják becserkészni és megölni a szörnyet. Az a harcos, aki elég szerencsés volt ahhoz, hogy legyőzze, rangot és elismerést vívott ki magának. De leggyakrabban csak a szörnyű vég jutott osztályrészül a káosz szörnyek karmai és agyarai által.

A fiatal Lion
Ez volt tehát a planéta, ahol a fiatal Primarcha kapszulája lezuhant. A legtöbben a Primarchák közül elég szerencsések voltak ahhoz, hogy inkubátor-kapszulájuk emberi településen érjen földet. Nem úgy, mint Jonson, aki a Caliban egy távoli, elszigetelt területén zuhant alá az égből, sok-sok mérföldre a legközelebbi emberlakta településtől. 

Rejtély, miként maradhatott életben a fiatal Lion a Calibanon. Már az első néhány percben szörnyű véget kellett volna, hogy érjen, amint a lábát a bolygó felszínére tette. Ám Jonson nem halt meg. A fiatal Primarcha az Impérium egyik leghalálosabb planétáján volt és, nemhogy nem halt meg, de egyre erősödött és növekedett. Rejtély, hogy hogyan történhetett ez, hisz senki nem volt mellette, aki megörökíthette volna történetét az utókornak, Jonson pedig sosem beszélt azokról az időkről. Annyit lehet biztosan kijelenteni, hogy egy évtizeden keresztül Jonson csak saját eszére és képességeire támaszkodhatott a túlélésért. Senkije nem volt, aki támogatta volna, csak önmagá- ban bízhatott. És tíz évvel a planétára érkezése után, a Primarcha találkozott élete első embereivel.

A Rend Azok a harcosok, akik rátaláltak, egy olyan lovagi csoport tagjai voltak, amit csak úgy ismertek: A Rend. A Rend szerte a Calibanon híres volt becsületéről, nemességéről és lovag- testvéreinek félelmetes harci képességéről. Caliban más lovagjainak körében egyedülálló módon, a Rend-béliek nem származás alapján fogadtak új testvéreket maguk közé, hanem azok érdemei szerint. Bárki felvételt nyerhetett a Rendbe, legyen bármilyen alacsony származású is. A Rend csapatai át meg átszelték a bolygót utazásaik során és ott segítettek, ahol arra szűkség volt. Ez volt az ok, amiért a Rend egyik expedíciója eljött a vad- emberhez is, aki az erdőben élt. Azt hitték szörny, és a lovagok már készek voltak megölni a Primarchát, mikor az egyikük

észlelte, hogy több van ebben a kreatúrában, mint az első ránézésre látszik, és megállította társait. Luther, mert így hívták a Primarcha megmentőjét, és társai visszatértek a civilizációba, és magukkal vitték az embert is,  aki a vadonban született. Tekintettel a külsejére és arra helyre, ahol rátaláltak, a Rend a Lion El'Jonson nevet adta neki, ami azt jelenti: "Az Oroszlán, az erdő gyermeke". Jonson könnyen beilleszkedett az emberek világába, és rendkívül gyorsan megtanult beszélni. De a vadonban töltött időről soha nem beszélt.

A Rend kolostorerődjében a Primarcha hamar beilleszkedett a Caliban társadalmába. Ő és Luther igaz barátokká váltak. Tökéletesen kiegészítették egymás személyiségének hiányosságait. Amíg Jonson szenvedélyes ám szűkszavú volt, addig Luther megnyerő és rendkívül karizmatikus. Luther kissé meggondolatlan és érzelmes volt, Jonson viszont briliáns stratéga és rendíthetetlen harcos. Tökéletesen megértették egymást és páratlan csapatot alkottak együtt.

Az elkövetkezendő években Jonson és Luther végigjárta a Rend hierarchiáját. Hőstetteik legen- dássá váltak szerte a Calibanon, a Rend hírneve pedig egyre nőtt. Számos ifjú harcos akart csat- lakozni a Rendhez, amely egyre csak növekedett. Ebben az időben számos új kolostorerőd is épült. A Rend végül akkorára duzzadt, hogy Jonson és Luther hadjáratot indíthattak az erdőket megfertőző szörnyek hordái ellen, hogy megtisztítsák a bolygót egyszer s mindenkorra. Luther szónoklatai meggyőzték a kolostorerődök Nagymestereit és sokakat a bolygó nemesei közül, hogy csatlakozzanak a hadjárathoz, ám Jonson kivételes tervező- és szervezőkészségének volt köszönhető, hogy egyetlen évtized leforgása alatt a Caliban voltaképp teljesen megtisztult az azt egykoron benépesítő szörnyű teremtményektől. És ezzel beköszöntött az Arany Kor eme jobb sorsra érdemes bolygó lakóinak életében.

A Káosz kreatúrái felett aratott győzelem elismeréseként Lion El'Jonsont kinevezték a Rend és Caliban Legfőbb Nagymesterének. Bár Luther nyíltan nem vitatta el Jonsontól érdemeit, de nem lett volna ő is ember, ha legbelül nem érzett volna szúró fájdalmat féltékenységében. Ez volt az első lépés azon az úton, mely később a Sötét Angyalok rendházának szétszakadáshoz vezetett. De ez mind csak a jövő, jelenleg a Caliban népe a béke és a bőség időszakát élvezte.

A Császár eléri Calibant
Mindeközben Jonson és a Caliban népe mit sem tudott a Császár nagy Keresztes Hadjáratáról, mely végigsöpört a galaxison és egyesítette az emberiséget az idegen lények elnyomása ellen. A Birodalom hódításai elérték a galaxis minden szegletét, és felderítők egy csoportja rátalált az elszigetelt Calibanra is.

Nem sokkal ezek után a Császár egyesítette a Primarchákat és öröme oly nagy volt, mint az apáé, aki rátalált rég elveszett gyermekeire. Ezután egyik első dolga volt, hogy átadta a Sötét Angyalok légiójának irányítását Lion El'Jonsonnak. Az űrgárdisták ezen hadosztályát még maga a Császár hozta létre a Primarchák génállományából, és végigharcolták vele a nagy Hadjáratot a birodalmi haderők oldalán.

Ezek után a Caliban lett a Sötét Angyalok új otthona és a Rend egésze csatlakozott soraikhoz. Azok a lovagok, akik elég fiatalok voltak, megkapták a Légió gén inplantátumait. Akik túl öregek voltak hozzá, műtéten estek át, melynek során az Impérium elit harcosaivá alakították őket. Az első, aki átesett a beavatkozáson Luther volt, aki ezután Jonson jobb kezévé vált pontosan úgy, mint annak idején a Rendben.

Ám a nagy Keresztes Hadjáratnak folytatódnia kellett: számolatlan emberi világ állt még a Káosz befolyása alatt vagy szenvedett idegen lények rabigájában. Ezért hát Jonson és a Sötét Angyalok nagy része útnak indult a Császárral, hogy folytassa a háborút az emberiségért. Luther pedig hátramaradt a légió fennmaradó részével a Calibanon, távol minden harctól. Luther jelentős pozíciót birtokolt, azonban ez nem elégítette ki személyisége ambiciózus oldalát.

Míg Jonson hírneve bejárta a galaxist, tetteinek és vitézségének híre elért mindenhova, addig Luther úgy érezte ellopták tőle az esélyt a dicsőségre. Vágyta a hírnevet és az elismerést, melyet legalább annyira megérdemelt, mint Jonson. Rangját tekintve helytartó volt, ám számára csak néhány félig elfeledett világ jutott, melyek mind csak növelték elkeseredettségét. A féltékenység magja, mely akkor fogant meg Lutherben, amikor Jonsont a Rend nagymesterévé választották, most szárba szökkent és egyre inkább eluralkodott rajta.

Caliban bukása
És ekkor köszöntött be a Horus Eretnekség átkozott korszaka. Mialatt a Császár megütközött Hórusz nagyúrral a Föld megszállásakor, Lion El'Jonson Leman Russ, az Űrfarkasok légiójának Primarchája oldalán harcolt távol az ostromlott bolygótól. Amint tudomásukra jutottak a Földön zajló események, a két hadvezér azonnal elindult vissza. Ám mikor föld-körüli pályára álltak, be kellett látniuk, hogy elkéstek: az események már lezajlottak és a mindent eldöntő végső csatának is vége volt már. A Káosz erői megsemmisültek, de a Birodalom romokban hevert. Ám Jonsonra, útban haza a Caliban felé, még várt egy utolsó árulás.

Sok idő eltelt azóta, hogy Jonson utoljára a Calibanon járt. És mikor néhányan Jonson flottájából megközelítették a bolygót, a védelmi ütegek pusztító zárótüzet zúdítottak a gyanútlan hajókra. Azok pedig lángtengerré változtak és úgy csapódtak be a felszínbe, mint a kósza üstökösök. A döbbenettől kábultan Jonson visszavonulást vezényelt és megkísérelte megtudni, hogy mi történt.

Kérdésére egy elfogott kereskedelmi űrhajó adta meg a választ: Luther szónoki képességeit felhasználva, az irányítása alá tartozó Sötét Angyalokat a Káosz ösvényére vezette, saját elkese- redettségét és dühét csepegtetve beléjük. Luther elhitette velük, hogy szégyenbe estek és a Császár ezért fordította el a tekintetét róluk. Míg Jonson és hű űrgárdistái fényévekre az ottho- nuktól az emberiségért küzdöttek, Luther haragja és elkeseredettsége egyre csak nőtt, akár valami fertőzés, míg végül teljesen el nem emésztette. Luther megszállottá vált, saját bomlott elméje taszította a mélybe.

Jonson és a lojális Sötét Angyalok haragja nem ismert határokat, mikor ráébredtek az igazságra. Végigharcolták a galaxis minden szegletét, azt hitték megtisztították a Káosz mocskától a Birodalom világait, és most azzal kell szembesülniük, hogy saját testvéreik fordultak ellenük. Jonson azonnal kiadta a parancsot a Caliban megszállására. A flotta ütegei könnyedén hatástalaní- tották a bolygó védelmi rendszerének energiát adó telepeket, és megkezdték a bolygó megtisztí- tását.

Sikerült az áruló Sötét Angyalokat visszaszorítani kolostorerődjeikbe és Jonson tudta, hogy olykor elég egyetlen sebészeti pontossággal bevitt csapás, hogy vége szakadjon egy konfliktus- nak, ezért csapatait a legnagyobb kolostorerőd elfoglalására vezette. Tudta, hogy itt fogja megtalálni Luthert, hogy itt néz majd újra farkasszemet egykori barátjával. Ám ezúttal ellenségek- ként találkoznak majd. És bár a Primarcha rettentő erőket birtokolt, tudta, a küzdelem kiegyenlí- tett lesz, hisz Luthert most a Káosz Sötét Istenei segítik.

Titáni ütközet következet, mely során két egyenlő erősségű fél nézett farkasszemet. Csapás csapást követett és a harc során a kolostor romhalmazzá vált. Mindeközben a flotta nehézfegyve- rei a földdel tették egyenlővé a többi kolostorerődöt. A Caliban felszíne elkezdett felmelegedni és töredezni a heves bombázások következtében.

Miközben a bolygó a pusztulás szélére jutott, a csata Jonson és Luther közt a tetőpontjához ért. Luther elgyengülve a hosszú küzdelemtől egy pillanatra megingott és elesett, rést hagyva védelmén, melyen Jonson erőkardja könnyedén áthatolhatott. Ám Jonson nem tudta rászánni magát a halálos csapásra. Míg ő hezitált, Luther a Káosz erőitől segítve egy ádáz pszichikus támadást engedett szabadjára, mely térdre kényszerítette Jonsont, halálos sebet okozva neki. Luther látva a Primarcha szenvedését, hirtelen ráébredt tettének következményeire. Háromszoros árulást követett el, elárulta: a Barátját, a Sötét Angyalokat és a Császárt! Az igazság teljesen összetörte, leroskadt Jonson mellé és nem tudta folytatni a harcot. 

Luther fájdalmának pszichikus üvöltése végigvisszhangzott a hiperűrben és ezt a Káosz Istenei meghallván ráébredtek, hogy ismét legyőzték őket. Tomboltak haragjukban és csalódottságuk- ban, melynek következtében szakadás keletkezett az űr szerkezetében és a példátlan harag egy hiperűr-vihart hozott létre, amely beborította Calibant. A pszichikus energiák irányíthatatlan, örvénylő áradata következtében a hiperűr miazmája beáramlott a fizikai univerzumba. Azok a bukott Sötét Angyalok, akik Luthert és az ő titkos segítőit szolgálták, eltűntek a valós világegye- temből és szétszóródtak a hiperűrben térben és időben. A bombázásoktól meggyengült bolygó pedig darabjaira hullott és a romokat elnyelte a hiperűr.

A bolygó egyetlen épen maradt része a kolostorerőd volt, ahol Luther és Jonson csatája lezajlott. Rettenetes erők által védve maradhatott csak egyben a bolygó ezen darabja rajta az erőddel. A vihar elvonulta után mindössze ennyi maradt a Sötét Angyalok egykor fenséges szülőbolygójából.

A megmaradt gárdisták a Szikla felszínére lépve megütközve vették tudomásul, hogy mindössze ennyi maradt, egykoron gyönyörű világukból. A hatalmas erőd romokban hevert és minden élő dolog, mely egykoron a Caliban felszínét tapodta elpusztult, egyet kivéve. A romokkal borított puszták szívében az űrgárdisták megtalálták Luthert. Ám a harcosok képtelenek voltak bármi hasonlóságot felfedezni az előttük heverő emberi roncs és Jonson legközelebbi barátja közt. Luther ugyanazokat a szavakat ismételgette újra és újra: a Primarchát magukkal vitték a Sötétségben Figyelők, de egy napon majd visszatér, hogy megbocsásson Luthernek szörnyű bűneiért. És Lion El'Jonsont a hatalmas Primarchát többé nem látták.

A Rendház ma A hűtlenség és az árulás története ez, a Sötét Angyalok szégye- ne. Nem tud róla más csak maguk a Sötét Angyalok, az örökös rendházaik és talán maga a trónprotézisbe zárt Istencsászár. De még a rendházon belül is, csupán néhány testvér ismeri annak a sorsdöntő napnak a pontos történéseit.  A Sötét Angyalok rendházának felépítése történelmük alapján lett kialakítva. Ennek folyományaképpen a rendház szerkezete különbözik minden más ma ismert űrgárdista rendétől. A rend- ház nagyon vallásos, rengeteg időt töltenek imádkozással. Fel- építése pedig több szintet tartalmaz, melyet fokozatosan járnak csak be az űrgárdisták. Elérvén az egyes fokozatokat, egyre több és több titokba lesznek beavatva a Sötét Angyalok történelméből. Ám a legtöbb űrgárdista semmit nem tud rendhá- zának kezdeteiről, a teljes igazságot csak a legbelső kiválasztot- tak ismerhetik.

A Sötét Angyalok törvényei az Astartes kódex szigorú előírásait követik. Ennek ellenére az első és második század teljesen speciális felépítéssel rendelkezik. A második század a Hollószárny, mely egy speciális mobilizált század, motorokkal és siklókkal felszerelve. 

Az első század pedig a híres Halálszárny, de annak ellenére, hogy látszólag megegyezik bármely másik rendház első századával, ez mégis nagyon speciális felépítéssel bír. Csak amikor a Sötét Angyalok elérik az első századod, akkor tanulják meg Luther sötét árulásának történetét. A legszörnyűbb mégis az, hogy megtudják: a Luther mellé állt árulók közül sokan még ma is élnek! Őket úgy ismerik, mint a Bukott Sötét Angyalok vagy egyszerűen csak a Bukottak. Ezen szé- gyenfolt letörlése a rendház becsületéről, ami motiválja az Angyalokat. Amíg egyetlen Bukott is életben van, a rendház nem nyerheti vissza becsületét. Ám még magában a Halálszárnyban is találhatóak szintek, melyek elérésével a Sötét Angyalok tudása is egyre növekszik.

A Bukott Sötét Angyalok
A Sötét Angyalok egyetlen útja a feloldozáshoz és becsületük visszaszerzéséhez a Császár szemében, ha megtalálják az összes Bukottat és megbánásra kényszerítik vagy megölik őket. Ám mivel a Bukottak szétszóródtak a hiperűrben, ez közel lehetetlen feladat. Az inkvizítorokkal és a Szürke Lovagokkal ellentétben, akiknek a feladata, hogy teljesen kigyomlálják a Káosz mocskát a galaxisból, a Sötét Angyalok egyetlen célja: levadászni az összes Bukottat. Folyamatosan segí- tenek és harcolnak az Impérium oldalán, ám elsődleges feladatukat, mindennél előrébbvalónak tekintik.

Nem minden elátkozott Sötét Angyal szenvedett egyforma mértékben a Káosz erőitől. Sokuk elfogadta a Sötét Istenek által kijelölt utat és hithű Káosz-gárdistákká váltak. Ezek a Bukottak nem alkotnak saját rendházat, mint például Angron Világfalói, hanem szétszóródtak és egyedül vagy kisebb csoportokban járják az űr végtelenjét.

Ám a legtöbb kárhozott Sötét Angyal rájött arra, hogy Caliban bukásakor a rossz oldalra álltak. Undorodván a Káosz Isteneinek rontásától, ám képtelenül arra, hogy feloldozást nyerjenek rendjük által, a magányos létet választották. Sokan közülük zsoldosok vagy kalózok lettek, megannyi öntörvényű, magányos ember. Többen megpróbáltak feloldozást nyerni bűneikért és visszatérni az emberi közösségekbe, normális életet élni. Ez megnehezíti a rendház, Bukottak utáni hajtóvadászatát, ám semmi nem tántoríthatja el őket szent céljuktól. Ehhez minden pletykát és történetet megvizsgálnak, hátha ezek egyike elvezeti őket az egyik átkozott bajtársukhoz.

Akár évekig is kutathatnak anélkül, hogy bármi információhoz jutnának kárhozott testvéreikkel kapcsolatban. Ám, ha mégis sikerül egy Bukottat elfogniuk, azt azonnal visszaviszik a Sziklára. A katakombák mélyén a Vallató Káplánok megpróbálják megbánásra sarkallni a foglyaikat. Akik ezt általában meg is teszik, a jutalmuk ezért pedig a gyors halál. Azok a kevesek, akik megtagad- ják, szörnyű és lassú halált halnak a lelküket megmenteni vágyók kezétől. 

A végső titok
Az egyetlenek, kik ismerik az évezredekkel ezelőtt történt sötét titkot, csak a Császár és maguk a Sötét Angyalok. Ők azonban nem tudnák elviselni, hogy mások is megismerjék szégyenüket, így magukban tartják titkukat. A legmagasabb rangú Sötét Angyalok sem tudnak azonban mindent, még ha ezt is hiszik. És mindeközben cellája mélyén az áruló Luther a jövőt fürkészi.

A Szikla legmélyebb pontjain található a rendház végső és legnagyobb titka. Az egész univerzum- ban mindössze egyetlen ember ismeri az igazságot: a Császár maga. Egy magányos és elérhetetlen kamrában rejtőzve, az egykori Caliban szívében Lion El'Jonson alszik és vár a Sötétben Fürké- szőkkel, várja az időt, mikor az Impériumnak újra szűksége lesz szolgálataira.

Fordította: Rincewind (külön köszönet Hmudának